„A kisgyermek elcsodálkozik azon, hogy miért zöldek a fák. De te ezen mit csodálkoznál? Tudod, hogy a klorofill miatt-persze olyan nagyon sokat te sem tudsz, mert ugye felvetődik a kérdés, hogy a klorofilltól miért éppen zöldek a fák, de erre te már csak megvonod a vállad. Minél többet tudsz, annál kevésbé csodálkozol.
A csodálat élménye olyan, hogy egyszerre minden megáll. Az egész világ megáll: megáll az idő, az elme, az ego. Egy pillanatra újra gyermek leszel, rácsodálkozol a pillangókra, a virágokra és a fákra, a kavicsokra és kagylóhéjakra a tengerparton, minden egyes darabot figyelmesen szemügyre véve. Újra gyermek leszel. És amikor eltölt a csodálat, és érzed a létezés hatalmas szépségét, amit csak áhítattal lehet átérezni- amikor hirtelen hatalmába kerít a létezés, és túlcsordul benned az élmény-, akkor táncra perdülhetsz. Ünnepelheted a pillanatot, és felsóhajtasz: „Aha!” Nincs mit mondanod, szavakba nem öntheted az élményt, csak egyetlen felkiáltásra vagy képes.”
OSHO
Mai felgyorsult világunkban kevés idő juthat az embernek saját magára, belső világának megismerésére. A mai társadalom, ami energia –és profittermelésre van berendezkedve, próbál eltéríteni a létezés csodálatától. A létezés önmagában egy csodálatos dolog. Nincs az a profit, az a hatalom, az a vallás, ami felmúlná azt, hogy testben vagyok, hogy megnyilvánulhatok. Hogy rácsodálkozhatok nap, mint nap a csillagokra, a természetre, vagy egyszerűen csak arra, milyen ízletes lett a vacsora. Fel kell ismernünk, hogy lelkünknek szüksége van arra, hogy feltöltődjön, hogy aztán képes legyen a csodálat élményére, melyből újra feltöltődik, mellyel boldogabb létezésben lehet része.
Muni
Utolsó kommentek