Vadzsra

Samantabhadra mantrája gyönyörű, teljesen megérinti a Szívet és a Tudatot. Hallgassátok sok szeretettel! 

Minden Érző lény szabaduljon meg az összes szenvedéstől és kiváltó okától!

Herman Hesse: Sziddhárta

Részlet

„- Mindezeket az alakokat és arcokat ezer viszonylásban látta egymáshoz, egyik a másiknak segítve, azt szeretve, egyik a másikat gyűlölve, megsemmisítve, egyik a másikat újjászülve, mindegyikben benne lakozott a halálvágy, a mulandóság szenvedélyes és fájdalmas vallomása, s mégsem halt meg egyik sem, csak átalakult mindegyik, folyvást újjászületett, folyvást új arcra tett szert, s mégis, semmi idő nem választotta el egyik arcot a másiktól. – És mindezek a formák és arcok megnyugodtak, egymásba folytak, létrehozták egymást, tovaáramlottak  és egymásba ömlöttek, s fölöttük egyfolytában volt valami vékony hártya, ami nem látszott lényegszerűnek, és mégis létezett, mintha vékony üveg vagy jégkéreg lett volna, mint valami átlátszó bőrréteg, vízből alakult héj vagy forma vagy maszk, ez a maszk pedig mosolygott, ez a maszk Sziddhárta mosolygó arca volt, amelyet ő, Govinda, csak az imént érintett ajkával. És Govinda így látta: ez a maszkmosoly, az egymásba átáramló formák egységén való mosoly, a sok ezer születés és halál egyidejűségén való mosoly, és Sziddhártának ez a mosolygása pontosan ugyanolyan, pontosan ugyanaz a csendes, finom, kifürkészhetetlen, talán jóságos, talán csúfolódó, bölcs,  ezerféle értelmű mosoly, ahogyan Gótama mosolygott, a Buddha, amint ő maga is, százszor is áhítattal látta. Tudta, így mosolyognak, akik tökéletességre jutottak.”

Őszintém ajánlom a könyvet, amit többször is olvastam, mely egyszerűségével és mélységével nagyon szép pillanatokat hozott az életembe.

A bodhisattva

„Kifejleszti a hatalmas szeretetet, ami minden élőlény számára menedék; a szeretetet, amely békés, mert mentes a dolgok megragadásától; a szeretet, ami nem heves, mert mentes a szenvedélytől; a szeretetet, ami megegyezik a valósággal, mert mindhárom időben nyugodt; a szeretetet, ami összetűzés nélküli, mert mentes a szenvedélyek tüzétől; a szeretetet, ami nem duális, mert nincs kapcsolatban sem a külsővel, sem a belsővel; a szeretetet, ami rendíthetetlen, mert végső.”

Ilyen a bodhisattva szeretete.

Manjusri megszólította Vimalakirtit.

- Mi a bodhisattva hatalmas könyörületessége?

- Az erény átadása minden élőlénynek.

- Mi a bodhisattva hatalmas öröme?

- A vidám, és megbánás nélküli adakozás.

- Mi a bodhisattva nyugalma?

- Ami a maga és mások hasznára válik.

- Mihez kell folyamodnunk, ha félelemmel tölt el az élet (samsara = az életek és halálok körforgása)?

- Egy bodhisattva, aki fél az élettől, a Buddha nagylelkűségéhez forduljon.

- Hová forduljon az, aki a Buddha nagylelkűségéhez kíván folyamodni?

- A minden élőlény iránti nyugalomhoz.

- Hová forduljon az, aki a minden élőlény irántinyugalmat kívánja?

- Minden élőlény megszabadításáért kellene élnie.

- Mit kellene tenni annak, aki minden élőlényt meg kíván szabadítani?

- Meg kellene szabadítania szenvedélyeiktől.

- Mit tegyen, aki meg kíván szabadítani másokat szenvedélyektől?

- Megfelelően kellene viselkednie.

- Hogyan viselkedjen, hogy „megfelelően viselkedjen”?

- Ne teremtsen és ne romboljon.

- Mit ne teremtsen, és mit ne romboljon?

- Ne teremtsen rossz dolgokat, és ne rombolja le a jókat.

- Mi a jó és a rossz gyökere?

- Az anyagiasság. (az egoista vagy materialista nézet tárgya) 

- Mi az anyagiasság gyökere?

- A vágy.

- Mi a vágy és a ragaszkodás gyökere?

- A vágy gyökere a valótlan teremtés.

- Mi a valótlan teremtés gyökere?

- A hamis képzetek.

- Mi a hamis képzetek gyökere?

- Az alaptalanság.

- Mi az alaptalanság gyökere?

- Amikor valami alaptalan, hogyan lehetne gyökere? Ezért minden dolog azon a gyökéren áll, ami alaptalan. ( Santideva ezzel a megjegyzéssel vezeti be az idézetet : „ Ha a felszínes valóság alaptalan, hogyan lehet érvényes, vagy érvénytelen? Érvényességét az ember illúzióihoz lehet hasonlítani, amelyek megjelennek még egy jelzőoszlop megléte nélkül is. Hol van az üresség védelmezője, aki megengedi a jelzőoszlop meglétét, ami az ember hamis érzékelésének alapja lesz? Így minden dolog gyökértelen, mert a gyökér nem a realitásban van.” )

„A kisgyermek elcsodálkozik azon, hogy miért zöldek a fák. De te ezen mit csodálkoznál? Tudod, hogy a klorofill miatt-persze olyan nagyon sokat te sem tudsz, mert ugye felvetődik a kérdés, hogy a klorofilltól miért éppen zöldek a fák, de erre te már csak megvonod a vállad. Minél többet tudsz, annál kevésbé csodálkozol.

A csodálat élménye olyan, hogy egyszerre minden megáll. Az egész világ megáll: megáll az idő, az elme, az ego. Egy pillanatra újra gyermek leszel, rácsodálkozol a pillangókra, a virágokra és a fákra, a kavicsokra és kagylóhéjakra a tengerparton, minden egyes darabot figyelmesen szemügyre véve. Újra gyermek leszel.  És amikor eltölt a csodálat, és érzed a létezés hatalmas szépségét, amit csak áhítattal lehet átérezni- amikor hirtelen hatalmába kerít a létezés, és túlcsordul benned az élmény-, akkor táncra perdülhetsz. Ünnepelheted a pillanatot, és felsóhajtasz: „Aha!” Nincs mit mondanod, szavakba nem öntheted az élményt, csak egyetlen felkiáltásra vagy képes.”

OSHO

Mai felgyorsult világunkban kevés idő juthat az embernek saját magára, belső világának megismerésére. A mai társadalom, ami energia –és profittermelésre van berendezkedve, próbál eltéríteni a létezés csodálatától. A létezés önmagában egy csodálatos dolog.  Nincs az a profit, az a hatalom, az a vallás, ami felmúlná azt, hogy testben vagyok, hogy megnyilvánulhatok. Hogy rácsodálkozhatok nap, mint nap a csillagokra, a természetre, vagy egyszerűen csak arra, milyen ízletes lett a vacsora. Fel kell ismernünk, hogy lelkünknek szüksége van arra, hogy feltöltődjön, hogy aztán képes legyen a csodálat élményére, melyből újra feltöltődik, mellyel boldogabb létezésben lehet része.

Muni

Amikor aludni mész, egy dolognak a tudatodban kell maradnia, miközben elalszol: hogy minden álom, minden – feltétel nélkül – egy álom.

Az, amit nyitott szemmel látsz, az is álom. Az, amit lehunyt szemmel látsz, az is álom. Az álom az az anyag, amelyből az élet készül. Ezért ezzel a hangulattal aludj el; ezzel a szüntelen emlékezéssel, hogy minden, kivétel nélkül minden álom. 

Amikor minden álom, akkor nincs semmi ok a nyugtalanságra.

Ez a mája elmélete, hogy a világ egy illúzió. Nem arról van szó, hogy a világ illúzió – megvan a maga realitása -, ez csupán egy technika, amely segít mélyen elmerülni önmagadban. Akkor semmi sem zavar meg. Csak gondolj bele, ha ebben a pillanatban azt gondolod, hogy minden álom – hogy a fák, az éjszaka, az éjszaka csendje álom -, hirtelen egy másik világba kerülsz át. Ott vagy, az álom is ott van, és semmi sem érdemes arra, hogy nyugtalankodj miatta.

Tehát ma estével kezdve, aludj el ezzel a hozzáállással. És reggel is, az első dolog, amire emlékezned kell, hogy minden álom. Engedd, hogy ez felidéződjön benned többször a nap folyamán, és hirtelen érezni fogod, hogy ellazulsz.

Osho

A Hamu és hó Gregory Colbert kanadai művész spirituálitással mélyen áthatott filmje. Az emberek és állatok közötti rendkívüli kapcsolatokat mutatja be álló és mozgó szépia képekkel. A 60 perces film egy költői elbeszélés, angol nyelvű narrátora Laurence Fishburne.

1992 óta, Gregory Colbert több mint 60 expedíciót indított olyan helyekre,mint például: India, Burma, Srí Lanka, Egyiptom, Dominika, Etiópia, Kenya, Tonga, Namíbia, valamint az Antarktisz.
A filmben az emberek és az állatok közötti kapcsolatokban szerepelnek: elefántok, bálnák, szent íbiszek, Antigone daruk, királyi sasok, sólymok, orrszarvúk, gepárdok, leopárdok, afrikai vad kutyák, páviánok, tehénantilopok, orángutánok és a sós víz krokodilok. Colbert 130 fajjal dolgozott eddig a világ minden tájáról.
A filmet 2002-ben mutatták be.

"Miközben felfedezem a közös nyelvet és a költői érzékenységet valamennyi állatban, azon dolgozom tovább, hogy újra felfedezzem azt a közös alapot, ami egyszer létezett, amikor emberek és állatok harmóniában éltek. A képek egy világot ábrázolnak, aminek nincs kezdete vagy vége, múltja és jövője és nincs itt és ott."
Gregory Colbert

A filmhez és fotóihoz kapcsolódó vándorkiállítását több, mint 10millióan látták már szerte a világon.

És a Rinpócse suttogta:
A meditáció egy híd
Egyik világból a másikba vezet engem
A meditáció átalakítja a tudatomat
Megtanított hátrahagyni a múlt fájdalmát
Megtanított elfelejteni a jövő félelmeit
Megtanított tudatosságra a pillanatban
A meditáció híd a középpontomba
Középpontban és tudatosnak lenni nekem ez a meditáció
Nem mindig vagyok a középpontomban
Azt jelenti: szenvedek az önutálattól
Abban a pillanatban, amikor elfogadom az utálatot, újra a középpontba kerülök

Láma Ole Nydahl: Könyv a szerelemről

Mindenkinek tudom ajánlani a könyvet, nekem is nyomtatott változatban van meg. Aki bele akar nézni, itt teheti meg (kattints a képre):

"A szerelem által fejlődni. Létezik intenzívebb élmény, mint a szerelem? Milyen más területen vagyunk ennyire nyitottak ugyanakkor ennyire sebezhetőek és hol tapasztalhatnánk ekkora boldogságot? A buddhista látásmód szerint a szerelem és a párkapcsolat képezik az alapját az ember fejlődésének és egy kiteljesedett életnek. Láma Ole Nydahl ebben a könyvben leírja Buddha tanácsait egy boldog párkapcsolat megvalósításához. Hogyan tudunk egy olyan párkapcsolatban élni, amely nem csak minket, hanem környezetünket is boldoggá teheti. Buddha tanítása szerint mi magunk teremtettük meg jelenlegi életkörülményeinket végtelenül sok lehetőségünk van életünk megváltoztatására és alakítására. A szerelem és a párkapcsolat képezik az alapját az ember fejlődésének, ugyanakkor segítenek túllépni saját korlátainkon. Láma Ole Nydahl 35 évig élt házasságban és feleségével együtt megvalósították azt, amiről mindannyian álmodunk: egy tartalmas, boldog életet."

Forrás: http://mek.oszk.hu/07400/07401/07401pdf.zip